A lápkirály lánya című amerikai thriller november elején került a hazai mozikba és egyelőre nagy érdeklődéssel fut mindenhol. A mozirajongók kíváncsiságát részben a rendező és a főszereplő személye okozza, hiszen mindketten nagy sikerfilmek kapcsán váltak korábban ismertté. Neil Burger 2011-ben a Csúcshatás, 2014-ben a Beavatott, majd 2017-ben az Életrevalók című francia sikerfilm amerikai változatával lett ismert és elismert rendező. A főszereplő, Daisy Ridley pedig a legújabb Star Wars trilógia kulcsfigurája. 

A kép forrása: whattowatch.com

Nézzük röviden az alaptörténetet. Ha nem szeretnél tudni semmit a sztoriról, akkor ugord át az itt következő bekeretezett részt.

A lápkirály lánya kétségtelenül érdekes történet, amiben azért vannak hitelességi problémák. Az első, hogy miként képes valaki egy erdőben túszként fogva- tartania a családját teljes 12 éven keresztül? A másik, hogy egy kislány, aki egyaránt szereti az apját és az anyját is, hogyan nem érzékeli annyi éven keresztül a szülei közti élet-halál feszültséget? Végül: hogyan válthat át a szeretet gyűlöletbe szinte egyik pillanatról a másikra, amikor egyik nap még a rendőrségről is kiszökik Helena az apjához (akihez szemmel láthatóan nagyon ragaszkodik), míg a másik nap már halálosan gyűlöli őt, amikor elmondják neki, hogy fogva tartotta édesanyját. Valóban így működik az emberi természet?

A lápkirály bőrében: Ben Mendelsohn. A kép forrása: lionsgate.com

Mindezekkel együtt is azonban elmondható, hogy Neil Burger egy érdekes és izgalmas thrillert készített nekünk, amelyben két nagyszerű alakítást is láthatunk, egyrészt Daisy Ridley -től, másrészt pedig a Rogue One -ból ismert Ben Mendelsohntól (ő volt Krennick igazgató a Zsivány Egyesben). Mindkettejük alakítása színes: Daisy Ridleyt láthatjuk kétségbeesett feleségként, elszántan küzdelemre induló harcos anyaként (aki gyermekéért bármire képes) és oltalomra szoruló gyermekként (értve ezt úgy, hogy felnőttként is nevelőapja oltalmát keresi). Mindhárom szerepben helytáll, miként Ben Mendelsohn is, aki képes a frászt hozni ránk higgadt mosolyával, de meglepően hiteles az erdőben élő, természetimádó vadász bőrébe bújva is.

A végső értékelés viszont a gyenge script és közepes rendezés miatt (illetve a hitelességi gondok okán) csak három csillagra elég. Egy mozijegy árát mégis megéri, ha nyitottak vagyunk egy sajátos thrillerre.

John Cena a pankrátorból lett akcióhős sajátos antihős-filmet forgatott idén ősszel, Dzsungelhajsza címmel. Pierre Morel rendezésében semmi nem az aminek látszik: a központ karakter, Mr Petit (John Cena) olyan testtőr, aki csak bénázik az éles bevetésen, a Dél-amerikai diktátor (Juan Pablo Raba) valójában egy jópofa fickó (bár simlis és ügyeskedő is egyben), a bombázónak beállított újságírónő pedig (Alison Brie) egy totálisan átlagos amerikai 40-es "csaj". A feleség ellenben tényleg nagyon dögös, őt Alice Eve alakítja a filmben, akit ki kellett volna cserélni Alison Brie karakterére, ami kimondottan jót tett volna a filmnek (mivel szebb és jobb is nála).

A kép forrása: movieinsider.com

Ugyanakkor a furcsa alapsztori dacára mégis jól szórakozunk, mert közben kapunk egy lövöldözésekkel, bunyókkal teli izgalmas sztorit, melyhez remek trópusi dzsungel-helyszínek adják a hátteret. Akadnak poénok is (hála Cena bénázásainak) de amitől a Dzsungelhajsza igazán szórakoztató tud lenni az a rendhagyó karakterek egész sora. Adott egy kommandósból lett ügyvéd, aki unja hivatását és inkább újra akciózna (bár nem túl profi abban sem), adott egy újságírónő, aki bizonyítani akarja, hogy több egy szimpla bombázónál (holott nem lehet annak nevezni) és egy diktátor messze délen, Latin-Amerikában, aki körül minden zavaros, hisz még saját belső ellenzékét is ő maga fizeti.

Az újságírónő mindenesetre felbéreli maga mellé testőrnek a házassági gondokkal küszködő, ám korábban kommandósként tevékenykedő majd unalmas életpályát választó és éppen ügyvédként dolgozó Petit -t és elutaznak egy kitalált Dél-amerikai országba. A megbízást egy biztonsági céget vezető egykori kommandós-társ közvetíti ki Cena felé, akit Christian Slater alakít. Játéka nem túl erős, valahogy szürke kicsit amit csinál, pedig valamikor Slater a kedvenceim közé tartozott.

A sztorit folytatva: a Latin-amerikai országba érkező újságírócsaj riportot készít a helyi diktátorral, aki ellen viszont puccsot indítanak nemzetközi zsoldosok (és vezérük: Csókás Márton), mégpedig éppen az interjú előtt. Innentől egy folyamatos meneküléssé válik a cselekmény, ami alatt kiderül: a diktátor valójában nem is akar rosszat (csak hazája érdekeit szolgálja). Cena és az újságírónő mellé állnak és visszasegítik elnöki palotájába.

A Dzsungelhajsza egyik színfoltja a jórészt ismeretlen Juan Pablo Raba (a diktátor szerepében), aki nagyon laza és szórakoztató (mind karakterét tekintve, mind pedig alakításában). Összességében a Freelance egy jópofa, mókás film, amivel jól elvan az ember.

Tőlem 3,5 csillagot kap a Dzsungelhajsza, mert nem egy tipikus és klisékkel teli tucat-komédia, hanem egy rendhagyó karakterisztikával megcsinált, szórakoztató akció-vígjáték, melyben John Cena és Juan Pablo Raba is megnevettetnek bennünket.

Október elsején néztem meg a moziban az Alkotó című sci-fit, melyről azonban csak most nyílt alkalmam írni. Így viszont jobban átgondolva és az élmények "leülepedése" után fogalmazhatom meg véleményemet, alaposabban rendszerezve benyomásaimat. Ez lesz az Arte Peritus blog legelső bejegyzése, mely ideális választás szerintem, hiszen egy különleges filmről van szó és olyan műfajról, mely számomra kiemelten fontos, a science fisction világáról.

Forrás: www.ign.com

A filmről a legelső benyomásom a fantasztikus látványvilágról alakult ki bennem, mert el kell ismerni: Gareth Edwards (a Rogue One rendezője) nagyon "odatette" látvány terén ezt a filmet. Kapunk egy különleges disztópikus jövőbeni világot, melyben az emberiség hatalmas nagyvárosokban él és temérdek robottal osztja meg mindennapjait. Robotok irányítják a forgalmat, robotok vannak az üzletekben, éttermekben és ők segítik az élet mindennapjait is például a gyárakban, bányákban. Ugyanakkor a forgatókönyv utalást tesz arra is, hogy ez az idillinek tűnő együttélés nem mindig volt ennyire békés, hiszen a cselekményt megelőző években a robotok egyszer szembefordultak már az emberekkel és atombombát robbantottak Los Angeles kellős közepén. A tragédiában akkor egy millióan haltak meg. Ezt követően az amerikai kormányzat döntő lépésre szánta el magát: eldöntötte a robotok visszaszorítását és globális szinten mindenhol annak elérését, hogy ne jussanak vezető szerephez az ipar illetve különösen a fegyveres testületek (rendőrség, katonaság) területein.

Az említett döntés véghezvitelére fejlesztették ki a hatalmas Nomád elnevezésű fegyvert, mely a Föld bármely pontjára képes eljutni a levegőben haladva és csapást tud mérni bármilyen robotok által létesített támaszpontra. A Nomád működését azonban nem minden ország fogadja el: egy konkrét ázsiai terület például kifejezetten elutasítja a robotok visszaszorításának tervét. Ebben az említett térségben a robotok szövetségben élnek az emberekkel, mi több az ő kezükben van a helyi rendőrség és katonaság is. A film cselekménye és a karakterek minden lépése, kalandja ebbe a közegbe helyeződik át. De nézzük most őket, az Alkotó karaktereit.

Forrás: www.independent.ie

Legelső helyen a főszereplőt lehet kiemelni, ő Joshua (John David Washington), az amerikai hadsereg őrmestere, aki a történet elején még a robotok elleni küzdelem egyik fontos alakja, mivel sikeresen épül be az említett ázsiai terület egyik sejtjébe. Itt ismeri meg azt a nőt, akit feleségül is vesz, ő Maya (Gemma Chan). A nő teljes mértékben robot-párti, mert korábbi élete egyik fontos szakaszában a robotok mentették meg és szentül hisz abban, hogy a robotok valójában nem akarnak rosszat. Pártolja tehát őket, így megrendíti egy nap a felismerés, hogy Joshua titokban az amerikai hadseregnek dolgozik. Elszakadnak egymástól, amikor Maya csoportján rajta ütnek az amerikaiak, de Joshua azt hiszi, hogy Maya meghalt az összecsapásban. Visszavonul tehát, ám a hadvezetés megkeresi és ajánlatot tesz a számára. Tudatják vele, hogy Maya él és ha Joshua felkeresi illetve átadja a hadseregnek, akkor megkímélik a nő életét. Joshua elvállalja a nő felkutatását és belemegy az alkuba.

A film új helyszíne innentől a robotok uralta ázsiai térség, ahová Joshua és fegyveres csapata is érkezik Maya után kutatva. A nő fontosságát nem firtatja sem a script sem a rendezés (és Joshua fejében sem merülnek fel kérdések) pedig a néző számára ekkor már minimum gyanús, hogy miért akarják ennyire elfogni. Erre azonban csak később derül fény (és én nem fogom elárulni). Azt viszont igen, hogy a nő után kutatva Joshua egy kislányba botlik, akiről érzi, hogy valamiért szintén fontos lehet. Ő Alphie (Madaleine Yuna Voyles) és valójában robot, viszont a többi robotnál lényegesen fejlettebb gondolkodású és emberszerűbb is. A férfi összebarátkozik Alphie-val sőt meg is szereti a robot-kislányt. Ezen a ponton hatalmas változás következik be Joshua gondolkodásában, ugyanis ahogyan egyre több időt tölt el a robotok között, úgy változik meg a róluk kialakult véleménye. Ráébred arra, hogy éppen olyanok, mint az emberek, nekik is vannak érzéseik és valójában csak annyit akarnak, hogy ők is létezhessenek az emberekkel megosztva élettereiket.

Forrás: slashfilm.com

Innentől Joshua tábort-vált és a robotok illetve Alphie mellé áll és minden igyekezetével a megmentésüket akarja elérni, akár úgy is, hogy segíti megsemmisíteni a robotok elpusztítására tervezett Nomád nevű szuper-fegyvert. A film utolsó harmada leginkább a Nomád elleni harcról szól és arról, hogy Joshua hogyan alakítja kapcsolatát a robot kislánnyal és egykori szerelmével Mayával. A végkifejlet egyszerre izgalmas és megható illetve elgondolkodtató.

Az Alkotó egyedi film, melyben rengeteg kérdés merül fel moralitásról, erkölcsről és a mesterségesen teremtett lények jogairól. Az emberiség ha az elkövetkező évtizedekben nem pusztítja el önmagát (értelmetlen háborúk kirobbantásával) akkor eljut majd oda, hogy szembesüljön a robotok jelentette problémákkal és a mesterséges intelligencia jelentőségével. Az AI segíthet a fejlődésben és számtalan globális probléma megoldásában is de válhat veszélyforrássá is, például olyan módon, hogy egy robotok uralta világot teremt (mint a filmben). Ugyanakkor Gareth Edwards filmje éppen arra világít rá, hogy az ember által teremtett intelligencia emberszerű lesz, így talán nem válik igazi ellenséggé. Nos, meglátjuk. Vagy nem. Ez a jövő titka még. 

Ami az értékelést illeti: az említett és felsorolt problémák miatt kap az Alkotó csupán három csillagot az ötből.

Ami bemutatkozásomat és a blog incepcióját illeti: .... Film-bolond vagyok és már nagyon régóta. Rengeteg fimet nézek a szabadidőmben és szeretek írni is az élményeimről. Írásaim színterei különböző blogok illetve a Magyar Filmadatbázis vagyis a mafab.hu ahol ugyancsak Arte Peritus néven írok és persze itt ezen a felületen is megnyilvánulok.

Amit a filmekről gondolok ... A filmek időnként elvarázsolják a nézőiket, elrepíthetik őket saját életükből, elfeledtetve velük problémáikat, bajaikat. Azok számára pedig, akiknek a sors magányos életutat adott, a filmek képesek állandó örömöt és elfoglaltságot nyújtani. Ugyanakkor ...

... szerintem nagyon ritka az igazán jó film, mert sok tényező együttállása szükséges ahhoz, hogy valódi katarzis-élményt tudjon nyújtani egy produkció. Első helyen ott van a jó sztori, melynek hatással kell lennie ránk, második a jó rendezés (illetve script), melyek nélkül nincs jó film, majd következnek a színészi teljesítmények és végül a látvány-világ. Ha négy közül valamelyik gyenge, akkor a többinek kell nagyon erősnek lennie ahhoz, hogy a végeredmény maradandó lehessen. Itt az Arte Peritus blogon 1-től 5 csillagig értékelem a filmeket, bár 4,5 csillag fölé még nem mentem.