Megtekinthetővé vált a Platform című spanyol thriller második része a legnagyobb streaming-szolgáltatónál mely fejezet tovább fűzi a 2019-es első epizód szürreális történetét, szinesítve az ott megismert elképesztő világot, a 333 emelet még gödör világát. Posztomban mindkét részről szót ejtek de főleg a második epizódot értékelem.

A kép forrása: ortakoltuk.com

Bevallom nekem az első rész tetszett, mert szeretem a meghökkentő dolgokat. Adott egy 333 emelet mély speciális toronyház, mely nem az égbe magasodik, hanem a mélybe nyúlik mint egy gödör (le a föld alá a mélybe). Így is emlegetik a filmben: a gödör. A szinteken mindenhol két ágy található, két emberrel, akiket egy szobájuk közepén kialakítot aknában járó platform táplál. Ajtó nincs a szinteken, csak ágyak, mosdó és WC. A platformon élelem érkezik minden nap, de ahogyan egyre lejjeb és lejjebb halad elfogy róla minden, mert a feljebb lévő szinteken többet vesznek le róla, mint amennyi az életben maradáshot kellene, így körülbelül a 60-70 emelettől lefelé már szinte semmi nincs rajta. Odalent tehát éheznek és vagy öngyilkosok lesznek vagy egymást eszik meg.

A lakók egy-egy hónapot töltenek egy-egy szinten aztán álmukba (altatógázzal történő elkábítást követően) áthelyezik őket máshová. Így előfordulhat olyan, hogy valaki mondjuk a minusz tizedikről a minusz 200 emeletre kerül, ahol éheznie kell egy hónapon keresztül. Vannak szabályok is: a platformról nem lehet levenni ételt tartalékolás céljából, mert akkor vagy felmelegítik vagy fagypontra hűtik a bűnelkövető szobáját. Mindenkinél lehet egyetlen tárgy amit magával hoz (ez lehet bármi: könyv, kés, párna, akármi). A lakók önként vállalják az egészet pénzért vagy egyéb előnyökért előre megszabott időre: van aki fél évet vállal, van aki egy évet és van aki még többet. Az első rész főhőse Goreng, a második részben több központi karakter is van, az egyikük Perempuán egy túlélni akaró nő, másikuk a kövér Zamiatin.

A második részben kialakul valamiféle rend a 333 szint között: a rabok elkezdenek kommunikálni egymással és elhatározzák, hogy mindenki csak azt az ételt veszi le a platformról, amelyiket megjelölte mikor bevonult a gödörbe. Így elvben mindenkinek jut kaja, még a legalsó szinteken is. (Bár azt hozzátenném, hogy a körülbelül 2X4 méteres [vagy inkább 1,5 X 2,5 méteres] pltaformon szerintem nem férhet el 333 szintnek elegendő étel akárhogyan is osztják be és bármennyire is minimális részt vesz le róla mindenki.)

A kép forrása: LINK

Ami viszont érdekes szerintem: az egész történet egy sajátos, szürreális társadalomkritika. Az emberi társadalom is egy hasonló vertikális rendszer ugyanis, ahol a legfelül állók kihasználva helyzetüket jobban pazarolják bolygónk erőforrásait és élősködnek a többieken, így lejjeb nyomorognak az emberek, legalul pedig milliók éheznek. Pedig ha az emberiség legfelső rétege adna a vagyonából a lejebb lévőknek, akkor nem lenne sehol éhezés a Földön. A második részben a gödörben kialakított rend a mai modern államberendezkedéseket szimbolizálja: a rendszer kényszerít bennünket bizonyos szabályok betartására - ez a demokrácia - ám ezt mindig megpróbálják felrúgni, mert egy idő után diktatúrába fajulhat. Éppen úgy ahogyan a filmben is történik: a gödör vezére (Oscar Jaenada) kézlevágással bünteti azokat, akik megszegik az egy ember egy étel szabályt és a választott ételük mellé mások ételét is megeszik. A végeredmény egy lázadás lesz, melyben az egyik szinten összecsap egymással a szabályt követők és a szabályt elvetők vagyis a lázadók csapata.

A film innetől válik kaotikussá, a legvége már teljes katyvasz. Mintha a készítők és Galder Gaztelu-Urrutia rendező nem tudná hogyan is zárja le az egészet. A Platform önmagában egy megdöbbentő film és az alapgondolata tényleg hatással van ránk. A legelső rész 90%-ban meg is valósítja a történet üzenetét ám a második fejezet visszaesés sajnos. Értékelésem: 3,5 csillag. Csaj az vállalja be, aki látta a legelső részt és elgondolkodott rajta plusz bírja a szürreális sztorikat.

A néhány hete már 81-et betöltő de még most is aktív és termékeny Robert de Niro kétszeres Oscar-díjas színész, de amellett producer és rendező is. Igazi nagy filmes ikon tehát, mindenki kedvence szerte a világon, sok-sok évtizede már. Érdekes lehet kicsit végigtekinteni életrajzán, szakmai útján és legjobb filmjein, melyekből 12 alkotást válogattam össze jelen posztomba (a szerintem legjobbakat). Az értékeléseket a mafab felületén alkalmazott csillagokkal jeleztem, úgy, ahogyan ott is értékelünk. De nézzük előbb életútját:

Robert de Niro 1968-óta több tucat különleges filmben szerepelt. A legelső alkotás amiben láthattuk, az Üdvözletek (Greetings) egy kacagtató vígjáték, melyben egy sorozást (és a vietnami háborúban való részvételt) megúszni akaró fiatalt alakít alig 25 évesen. A filmet egyébként Brian de Palma rendezte, aki ekkor ismerte meg a tehetséges fiatalembert. 

De Niro 1943 augusztus 17-én olasz, ír, sőt albán felmenők leszármazottjaként született New York olasz negyedében (Little Italy), és itt is cseperedett fel miközben majdnem az utcagyerekek és a fiatalkori bűnözés útjára lépett. Itt érdemes kiemelni, hogy az egyik legjobb filmjében (Bronxi mese) melyet ő is rendezett, ennek a bizonyos gyermekkornak az emléke bukkan fel. 

Szerencsére azonban De Nirot érdekelni kezdte a színművészet, így húszévesen inkább a filmek világa felé fordult, felhagyva korábbi életmódjával (mely valószínűleg egyenesen a börtönbe vezetett volna). Helyette színiiskolába kezdett járni, majd eleinte különböző reklámfilmekben szerepelt. A korszak két nagy színészóriásával is korán munkakapcsolatba került, így Scorsese-vel és a már említett Brian de Palmával. Pályájának fontos fordulópontja lett a Keresztapa második része még 1974-ben, mert innentől már meredeken ívelt felfelé a színészi pályafutása.

Listám összeállításakor igyekeztem több műfajból válogatni, hogy filmes felsorolásommal is megmutassam, mennyire színes egyéniség de Niro. Legelső helyre a Keresztapa kettőt tettem, de a listára felkerültek szellemes vígjátékaiból is. Játszott drámákban, háborús filmekben is, így ezekből is válogattam.

12. Casino (1995)

Az igaz történeteken alapuló film a hetvenes évek Amerikájában játszódik, középpontjában a pénz, a telhetetlenség, a szenvedély és az egészségtelen mértékű ambíció áll. Főhőse, Sam "Ász" Rothestein egy Chicagóban élő hazárdjátékos. Miután a maffia felkéri őt, Los Angelesbe utazik, hogy felügyeljen egy kaszinót. A kaszinó napi több millió dollárt termel, Sam pedig rövid idő alatt meggazdagodik. Feleségül veszi a luxusprostiként dolgozó Gingert, és egyre biztosabb helyet foglal el az alvilági élet hierarchiájában. Megszületik első gyermeke is, úgy tűnik, az élete gondtalan, amikor azonban megjelenik a városban Nicky Santoro, Sam gyermekkori barátja, az események nem várt fordulatot vesznek. Santoro egy hidegvérű bérgyilkos, aki főleg a maffia megbízásából dolgozik. Ginger eközben belefásul a szürke hétköznapokba, felveszi a kapcsolatot egykori szeretőjével, és a drogokhoz fordul vigaszért. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 4 csillag

11. Apádra ütök (2000)

Greg szerelmes Pambe, és meg akarja kérni a kezét. Amikor a pár elutazik New Yorkba Pam hugának esküvőjére, Greg elérkezettnek látja az időt a lánykérésre. Ám amikor megismerkedik a lány családjával, és főleg a félelmetes apósjelölttel, Jack Byrnes-szal, úrrá lesz rajta a pánik. Innetől kezdve minden próbálkozása valahogy balul sül el. Forrás: mafab filmadatlap. Értékelés: 4 csillag

10. Ronin (1998)

Ronin - így hívták a középkori japánban azokat a szamurájokat, akik elárultak urukat, és szent esküjük ellenére szembefordultak vele. Franciaországban, Párizs egy eldugott kocsmájában hat egykori titkosügynök gyűlik össze, hogy megkapják életük legveszélyesebb megbízatását. Ezúttal nem a hűség hajtja őket, de nem is a becsület, csupán a pénz. Számkivetett roninként vállalkoznak egy szigorúan őrzött táska megszerzésére, amit egy titokzatos megbízó akar magának. Forrás: mafab filmadatlap. Értékelés: 4 csillag

9. Volt egyszer egy Amerika (1984)

Noodles New York városának szegénynedegyében nőtt fel, de barátaival az évek során Amerika legrettegettebb gengsztereivé váltak. Négyük szoros barátsága azonban veszélybe kerül, amikor egyikőjükről kiderül, spicli lett. Sergio Leona klasszikusa a különböző idősíkok között ugrálva mutatja be a négy gengszter sorsát. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 4 csillag

8. Még egy kis pánik (2002)

Paul Vitti, a rettegett maffiavezér egy nap igencsak meglepi őreit a börtönben: bárgyú mosollyal fel-alá mászkál, és időről-időre nótára gyújt. Ha Vitti musicalszámokat kezd el dalolni a cellájában, vajon ki máshoz fordulhatnak az illetékesek, mint a pszichiáteréhez? Sobel doktor hiába tiltakozik, gyorsan megszületik döntés: Vitti beköltözik Sobel házába, hogy alapos kezelésnek vesse alá magát. Mi lesz ebből?! Nos, csak semmi pánik! Újra együtt a furcsa páros a nagysikerű Csak egy kis pánik második részében. Vitti (Robert De Niro) ezúttal készen áll, hogy új életet kezdjen, messze a maffia világától - legalábbis ezt állítja. Gyenge idegzetű pszichiátere, Ben Sobel (Billy Crystal) azonban nem biztos benne, hogy ez a született bűnöző valaha is jó útra térhet. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 4,5 csillag.

7. Bronxi mese (1993)

Calogero (Francis Capra, Lillo Brancato) csupán kilenc éves, amikor szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Édesapja, Lorenzo (Robert de Niro) világ életében vasszigorral nevelte a fiút, igyekezett megóvni őt az utca kegyetlenségeitől. A rendőrség hiába faggatja a kis Calogerót, ő nem hajlandó azonosítani a tettest. Sonny (Chazz Palminteri), a keresztapa felfigyel a bátor kisfiúra, és szárnyai alá veszi. Lorenzo ezt nem nézi jó szemmel, és még a maffiával is képes szembeszállni fia érdekében. Eddigre viszont a fiú már apjaként tiszteli Sonnyt, a maffiafőnököt is. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 4,5 csillag

6. Éjszakai rohanás (1988)

Jack Walsh, az egykori chicagói zsaru össze van bilincselve Jonathan Mardukas-szal. Mardukas, a lelkiismeretes könyvelő 15 millió dollárt tulajdonított el egy cégtől, amikor megtudta, hogy az a maffia tulajdonában van. A könyvelő fejére 100000 dolláros jutalmat írtak ki, s persze Walsh nem engedni, hogy bárki is elorrozza tőle ezt az óriási összeget. Az út New Yorkból Los Angelesbe repülőn 5 nyugodt óra, ám a több mint különös páros öt, kalandokban, izgalmakban, feszültségben igencsak bővelkedő nap alatt éri el úti célját. Forrás: mafab film adatlap.Értékelés: 4,5 csillag.

5. Csak egy kis pánik (1999)

Egy maffiafőnöknek minden körülmények között erősnek kell mutatnia magát, azonban Paul (Robert De Niro) pánikbetegségben szenved. Egyik napról a másikra elszállt minden bátorsága. Gyorsan ki kell gyógyulnia, hiszen nemsokára keresztapát választanak New Yorkban. Egy véletlen baleset folytán Paul belebotlik Benbe, a halk szavú pszichológusba. Paul ráparancsol a lélekbúvárra, hogy hozza rendbe minél előbb, különben baj lesz. Ben nem tehet mást, nekilát, hogy megszabadítsa gátlásaitól a maffiafőnököt. Legbelül talán örül is annak, hogy végre nem egy rutinügyet kell oldania. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 4,5 csillag. 

4. Taxisofőr (1976)

Travis Bickle (Robert De Niro) vietnami veterán, aki a háború után taxisofőrként próbál meg beilleszkedni a New York-i hétköznapokba. Munkája során rengeteg emberrel találkozik, és a maga módján próbál meg velük kapcsolatot teremteni, de kísérletei rendre kudarca fulladnak, legyen szó politikai aktivistáról, gyermekprostituáltról vagy a polgármesterről. Mivel úgy érzi, senki sem érti, miről beszél, saját kezébe veszi az irányítást, és olyan eszközöket használ fel, amiket mindennél jobban ismer. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 5 csillag.

3. A szajré (2001)

Miután Nick Wellst (Robert De Niro), a tapasztalt kasszafúrót majdnem elkapták a legutóbbi akciója során, úgy dönt, hogy visszavonul. Ezután tisztességes úton próbál megélni Montrealban egy kis jazz klubbot vezetve. Ám Max (Marlon Brando) egy olyan ajánlatot tesz, amit Nick nem képes visszautasítani. Egy milliókat érő ékszert terveznek meglovasítani a Montreali Vámház falai mögül, csakhogy az épületet úgy őrzik, mint egy erődöt, és az ékszer nemsokára indul vissza Franciaországba. Nick kénytelen együtt dolgozni Jackkel (Edward Norton), egy ifjú tehetséges tolvajjal. A kérdés már csak az, hogy ki fog átverni kit. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 5 csillag.

2. Szemtől szemben (1995)

Rendőr és rabló mesteri játszmája. Vincent Hanna, a Los Angeles-i detektív fegyveres rablók után nyomoz. A nyomok Neil McCauley bandájához vezetnek, aki éppen a következő rablás tervén dolgozik. A probléma csak az, hogy a két szembenálló férfi egyaránt mestere szakmájának, és bár mindketten tudják, hogy párharcukat csak az egyikük élheti túl, mégis valamiféle tisztelettel övezett barátság alakul ki köztük. Csakhogy a küzdelem elkerülhetetlen. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 5 csillag.

1. A keresztapa II. (1974)

A Corleone család irányítása Michael Corleone kezébe kerül édesapja, Vito Corleone halála után. Michael újszerűen közelíti meg a maffia tevékenységét, igyekszik legalízálni bizonyos működési területeket, a szerencsejátékipar helyett inkább a banki szektor és a tőzsde világa felé igyekszik elkalauzolnia a családot, felhasználva erre összeklöttetéseit. A film során fény derül arra is, mi alapozta meg egykor a Corleone család hírnevét. Forrás: mafab film adatlap. Értékelés: 5 csillag.

A lápkirály lánya című amerikai thriller november elején került a hazai mozikba és egyelőre nagy érdeklődéssel fut mindenhol. A mozirajongók kíváncsiságát részben a rendező és a főszereplő személye okozza, hiszen mindketten nagy sikerfilmek kapcsán váltak korábban ismertté. Neil Burger 2011-ben a Csúcshatás, 2014-ben a Beavatott, majd 2017-ben az Életrevalók című francia sikerfilm amerikai változatával lett ismert és elismert rendező. A főszereplő, Daisy Ridley pedig a legújabb Star Wars trilógia kulcsfigurája. 

A kép forrása: whattowatch.com

Nézzük röviden az alaptörténetet. Ha nem szeretnél tudni semmit a sztoriról, akkor ugord át az itt következő bekeretezett részt.

A lápkirály lánya kétségtelenül érdekes történet, amiben azért vannak hitelességi problémák. Az első, hogy miként képes valaki egy erdőben túszként fogva- tartania a családját teljes 12 éven keresztül? A másik, hogy egy kislány, aki egyaránt szereti az apját és az anyját is, hogyan nem érzékeli annyi éven keresztül a szülei közti élet-halál feszültséget? Végül: hogyan válthat át a szeretet gyűlöletbe szinte egyik pillanatról a másikra, amikor egyik nap még a rendőrségről is kiszökik Helena az apjához (akihez szemmel láthatóan nagyon ragaszkodik), míg a másik nap már halálosan gyűlöli őt, amikor elmondják neki, hogy fogva tartotta édesanyját. Valóban így működik az emberi természet?

A lápkirály bőrében: Ben Mendelsohn. A kép forrása: lionsgate.com

Mindezekkel együtt is azonban elmondható, hogy Neil Burger egy érdekes és izgalmas thrillert készített nekünk, amelyben két nagyszerű alakítást is láthatunk, egyrészt Daisy Ridley -től, másrészt pedig a Rogue One -ból ismert Ben Mendelsohntól (ő volt Krennick igazgató a Zsivány Egyesben). Mindkettejük alakítása színes: Daisy Ridleyt láthatjuk kétségbeesett feleségként, elszántan küzdelemre induló harcos anyaként (aki gyermekéért bármire képes) és oltalomra szoruló gyermekként (értve ezt úgy, hogy felnőttként is nevelőapja oltalmát keresi). Mindhárom szerepben helytáll, miként Ben Mendelsohn is, aki képes a frászt hozni ránk higgadt mosolyával, de meglepően hiteles az erdőben élő, természetimádó vadász bőrébe bújva is.

A végső értékelés viszont a gyenge script és közepes rendezés miatt (illetve a hitelességi gondok okán) csak három csillagra elég. Egy mozijegy árát mégis megéri, ha nyitottak vagyunk egy sajátos thrillerre.

John Cena a pankrátorból lett akcióhős sajátos antihős-filmet forgatott idén ősszel, Dzsungelhajsza címmel. Pierre Morel rendezésében semmi nem az aminek látszik: a központ karakter, Mr Petit (John Cena) olyan testtőr, aki csak bénázik az éles bevetésen, a Dél-amerikai diktátor (Juan Pablo Raba) valójában egy jópofa fickó (bár simlis és ügyeskedő is egyben), a bombázónak beállított újságírónő pedig (Alison Brie) egy totálisan átlagos amerikai 40-es "csaj". A feleség ellenben tényleg nagyon dögös, őt Alice Eve alakítja a filmben, akit ki kellett volna cserélni Alison Brie karakterére, ami kimondottan jót tett volna a filmnek (mivel szebb és jobb is nála).

A kép forrása: movieinsider.com

Ugyanakkor a furcsa alapsztori dacára mégis jól szórakozunk, mert közben kapunk egy lövöldözésekkel, bunyókkal teli izgalmas sztorit, melyhez remek trópusi dzsungel-helyszínek adják a hátteret. Akadnak poénok is (hála Cena bénázásainak) de amitől a Dzsungelhajsza igazán szórakoztató tud lenni az a rendhagyó karakterek egész sora. Adott egy kommandósból lett ügyvéd, aki unja hivatását és inkább újra akciózna (bár nem túl profi abban sem), adott egy újságírónő, aki bizonyítani akarja, hogy több egy szimpla bombázónál (holott nem lehet annak nevezni) és egy diktátor messze délen, Latin-Amerikában, aki körül minden zavaros, hisz még saját belső ellenzékét is ő maga fizeti.

Az újságírónő mindenesetre felbéreli maga mellé testőrnek a házassági gondokkal küszködő, ám korábban kommandósként tevékenykedő majd unalmas életpályát választó és éppen ügyvédként dolgozó Petit -t és elutaznak egy kitalált Dél-amerikai országba. A megbízást egy biztonsági céget vezető egykori kommandós-társ közvetíti ki Cena felé, akit Christian Slater alakít. Játéka nem túl erős, valahogy szürke kicsit amit csinál, pedig valamikor Slater a kedvenceim közé tartozott.

A sztorit folytatva: a Latin-amerikai országba érkező újságírócsaj riportot készít a helyi diktátorral, aki ellen viszont puccsot indítanak nemzetközi zsoldosok (és vezérük: Csókás Márton), mégpedig éppen az interjú előtt. Innentől egy folyamatos meneküléssé válik a cselekmény, ami alatt kiderül: a diktátor valójában nem is akar rosszat (csak hazája érdekeit szolgálja). Cena és az újságírónő mellé állnak és visszasegítik elnöki palotájába.

A Dzsungelhajsza egyik színfoltja a jórészt ismeretlen Juan Pablo Raba (a diktátor szerepében), aki nagyon laza és szórakoztató (mind karakterét tekintve, mind pedig alakításában). Összességében a Freelance egy jópofa, mókás film, amivel jól elvan az ember.

Tőlem 3,5 csillagot kap a Dzsungelhajsza, mert nem egy tipikus és klisékkel teli tucat-komédia, hanem egy rendhagyó karakterisztikával megcsinált, szórakoztató akció-vígjáték, melyben John Cena és Juan Pablo Raba is megnevettetnek bennünket.

Október elsején néztem meg a moziban az Alkotó című sci-fit, melyről azonban csak most nyílt alkalmam írni. Így viszont jobban átgondolva és az élmények "leülepedése" után fogalmazhatom meg véleményemet, alaposabban rendszerezve benyomásaimat. Ez lesz az Arte Peritus blog legelső bejegyzése, mely ideális választás szerintem, hiszen egy különleges filmről van szó és olyan műfajról, mely számomra kiemelten fontos, a science fisction világáról.

Forrás: www.ign.com

A filmről a legelső benyomásom a fantasztikus látványvilágról alakult ki bennem, mert el kell ismerni: Gareth Edwards (a Rogue One rendezője) nagyon "odatette" látvány terén ezt a filmet. Kapunk egy különleges disztópikus jövőbeni világot, melyben az emberiség hatalmas nagyvárosokban él és temérdek robottal osztja meg mindennapjait. Robotok irányítják a forgalmat, robotok vannak az üzletekben, éttermekben és ők segítik az élet mindennapjait is például a gyárakban, bányákban. Ugyanakkor a forgatókönyv utalást tesz arra is, hogy ez az idillinek tűnő együttélés nem mindig volt ennyire békés, hiszen a cselekményt megelőző években a robotok egyszer szembefordultak már az emberekkel és atombombát robbantottak Los Angeles kellős közepén. A tragédiában akkor egy millióan haltak meg. Ezt követően az amerikai kormányzat döntő lépésre szánta el magát: eldöntötte a robotok visszaszorítását és globális szinten mindenhol annak elérését, hogy ne jussanak vezető szerephez az ipar illetve különösen a fegyveres testületek (rendőrség, katonaság) területein.

Az említett döntés véghezvitelére fejlesztették ki a hatalmas Nomád elnevezésű fegyvert, mely a Föld bármely pontjára képes eljutni a levegőben haladva és csapást tud mérni bármilyen robotok által létesített támaszpontra. A Nomád működését azonban nem minden ország fogadja el: egy konkrét ázsiai terület például kifejezetten elutasítja a robotok visszaszorításának tervét. Ebben az említett térségben a robotok szövetségben élnek az emberekkel, mi több az ő kezükben van a helyi rendőrség és katonaság is. A film cselekménye és a karakterek minden lépése, kalandja ebbe a közegbe helyeződik át. De nézzük most őket, az Alkotó karaktereit.

Forrás: www.independent.ie

Legelső helyen a főszereplőt lehet kiemelni, ő Joshua (John David Washington), az amerikai hadsereg őrmestere, aki a történet elején még a robotok elleni küzdelem egyik fontos alakja, mivel sikeresen épül be az említett ázsiai terület egyik sejtjébe. Itt ismeri meg azt a nőt, akit feleségül is vesz, ő Maya (Gemma Chan). A nő teljes mértékben robot-párti, mert korábbi élete egyik fontos szakaszában a robotok mentették meg és szentül hisz abban, hogy a robotok valójában nem akarnak rosszat. Pártolja tehát őket, így megrendíti egy nap a felismerés, hogy Joshua titokban az amerikai hadseregnek dolgozik. Elszakadnak egymástól, amikor Maya csoportján rajta ütnek az amerikaiak, de Joshua azt hiszi, hogy Maya meghalt az összecsapásban. Visszavonul tehát, ám a hadvezetés megkeresi és ajánlatot tesz a számára. Tudatják vele, hogy Maya él és ha Joshua felkeresi illetve átadja a hadseregnek, akkor megkímélik a nő életét. Joshua elvállalja a nő felkutatását és belemegy az alkuba.

A film új helyszíne innentől a robotok uralta ázsiai térség, ahová Joshua és fegyveres csapata is érkezik Maya után kutatva. A nő fontosságát nem firtatja sem a script sem a rendezés (és Joshua fejében sem merülnek fel kérdések) pedig a néző számára ekkor már minimum gyanús, hogy miért akarják ennyire elfogni. Erre azonban csak később derül fény (és én nem fogom elárulni). Azt viszont igen, hogy a nő után kutatva Joshua egy kislányba botlik, akiről érzi, hogy valamiért szintén fontos lehet. Ő Alphie (Madaleine Yuna Voyles) és valójában robot, viszont a többi robotnál lényegesen fejlettebb gondolkodású és emberszerűbb is. A férfi összebarátkozik Alphie-val sőt meg is szereti a robot-kislányt. Ezen a ponton hatalmas változás következik be Joshua gondolkodásában, ugyanis ahogyan egyre több időt tölt el a robotok között, úgy változik meg a róluk kialakult véleménye. Ráébred arra, hogy éppen olyanok, mint az emberek, nekik is vannak érzéseik és valójában csak annyit akarnak, hogy ők is létezhessenek az emberekkel megosztva élettereiket.

Forrás: slashfilm.com

Innentől Joshua tábort-vált és a robotok illetve Alphie mellé áll és minden igyekezetével a megmentésüket akarja elérni, akár úgy is, hogy segíti megsemmisíteni a robotok elpusztítására tervezett Nomád nevű szuper-fegyvert. A film utolsó harmada leginkább a Nomád elleni harcról szól és arról, hogy Joshua hogyan alakítja kapcsolatát a robot kislánnyal és egykori szerelmével Mayával. A végkifejlet egyszerre izgalmas és megható illetve elgondolkodtató.

Az Alkotó egyedi film, melyben rengeteg kérdés merül fel moralitásról, erkölcsről és a mesterségesen teremtett lények jogairól. Az emberiség ha az elkövetkező évtizedekben nem pusztítja el önmagát (értelmetlen háborúk kirobbantásával) akkor eljut majd oda, hogy szembesüljön a robotok jelentette problémákkal és a mesterséges intelligencia jelentőségével. Az AI segíthet a fejlődésben és számtalan globális probléma megoldásában is de válhat veszélyforrássá is, például olyan módon, hogy egy robotok uralta világot teremt (mint a filmben). Ugyanakkor Gareth Edwards filmje éppen arra világít rá, hogy az ember által teremtett intelligencia emberszerű lesz, így talán nem válik igazi ellenséggé. Nos, meglátjuk. Vagy nem. Ez a jövő titka még. 

Ami az értékelést illeti: az említett és felsorolt problémák miatt kap az Alkotó csupán három csillagot az ötből.

Ami bemutatkozásomat és a blog incepcióját illeti: .... Film-bolond vagyok és már nagyon régóta. Rengeteg fimet nézek a szabadidőmben és szeretek írni is az élményeimről. Írásaim színterei különböző blogok illetve a Magyar Filmadatbázis vagyis a mafab.hu ahol ugyancsak Arte Peritus néven írok és persze itt ezen a felületen is megnyilvánulok.

Amit a filmekről gondolok ... A filmek időnként elvarázsolják a nézőiket, elrepíthetik őket saját életükből, elfeledtetve velük problémáikat, bajaikat. Azok számára pedig, akiknek a sors magányos életutat adott, a filmek képesek állandó örömöt és elfoglaltságot nyújtani. Ugyanakkor ...

... szerintem nagyon ritka az igazán jó film, mert sok tényező együttállása szükséges ahhoz, hogy valódi katarzis-élményt tudjon nyújtani egy produkció. Első helyen ott van a jó sztori, melynek hatással kell lennie ránk, második a jó rendezés (illetve script), melyek nélkül nincs jó film, majd következnek a színészi teljesítmények és végül a látvány-világ. Ha négy közül valamelyik gyenge, akkor a többinek kell nagyon erősnek lennie ahhoz, hogy a végeredmény maradandó lehessen. Itt az Arte Peritus blogon 1-től 5 csillagig értékelem a filmeket, bár 4,5 csillag fölé még nem mentem.