Október elsején néztem meg a moziban az Alkotó című sci-fit, melyről azonban csak most nyílt alkalmam írni. Így viszont jobban átgondolva és az élmények "leülepedése" után fogalmazhatom meg véleményemet, alaposabban rendszerezve benyomásaimat. Ez lesz az Arte Peritus blog legelső bejegyzése, mely ideális választás szerintem, hiszen egy különleges filmről van szó és olyan műfajról, mely számomra kiemelten fontos, a science fisction világáról.
Forrás: www.ign.com
A filmről a legelső benyomásom a fantasztikus látványvilágról alakult ki bennem, mert el kell ismerni: Gareth Edwards (a Rogue One rendezője) nagyon "odatette" látvány terén ezt a filmet. Kapunk egy különleges disztópikus jövőbeni világot, melyben az emberiség hatalmas nagyvárosokban él és temérdek robottal osztja meg mindennapjait. Robotok irányítják a forgalmat, robotok vannak az üzletekben, éttermekben és ők segítik az élet mindennapjait is például a gyárakban, bányákban. Ugyanakkor a forgatókönyv utalást tesz arra is, hogy ez az idillinek tűnő együttélés nem mindig volt ennyire békés, hiszen a cselekményt megelőző években a robotok egyszer szembefordultak már az emberekkel és atombombát robbantottak Los Angeles kellős közepén. A tragédiában akkor egy millióan haltak meg. Ezt követően az amerikai kormányzat döntő lépésre szánta el magát: eldöntötte a robotok visszaszorítását és globális szinten mindenhol annak elérését, hogy ne jussanak vezető szerephez az ipar illetve különösen a fegyveres testületek (rendőrség, katonaság) területein.
Az említett döntés véghezvitelére fejlesztették ki a hatalmas Nomád elnevezésű fegyvert, mely a Föld bármely pontjára képes eljutni a levegőben haladva és csapást tud mérni bármilyen robotok által létesített támaszpontra. A Nomád működését azonban nem minden ország fogadja el: egy konkrét ázsiai terület például kifejezetten elutasítja a robotok visszaszorításának tervét. Ebben az említett térségben a robotok szövetségben élnek az emberekkel, mi több az ő kezükben van a helyi rendőrség és katonaság is. A film cselekménye és a karakterek minden lépése, kalandja ebbe a közegbe helyeződik át. De nézzük most őket, az Alkotó karaktereit.
Forrás: www.independent.ie
Legelső helyen a főszereplőt lehet kiemelni, ő Joshua (John David Washington), az amerikai hadsereg őrmestere, aki a történet elején még a robotok elleni küzdelem egyik fontos alakja, mivel sikeresen épül be az említett ázsiai terület egyik sejtjébe. Itt ismeri meg azt a nőt, akit feleségül is vesz, ő Maya (Gemma Chan). A nő teljes mértékben robot-párti, mert korábbi élete egyik fontos szakaszában a robotok mentették meg és szentül hisz abban, hogy a robotok valójában nem akarnak rosszat. Pártolja tehát őket, így megrendíti egy nap a felismerés, hogy Joshua titokban az amerikai hadseregnek dolgozik. Elszakadnak egymástól, amikor Maya csoportján rajta ütnek az amerikaiak, de Joshua azt hiszi, hogy Maya meghalt az összecsapásban. Visszavonul tehát, ám a hadvezetés megkeresi és ajánlatot tesz a számára. Tudatják vele, hogy Maya él és ha Joshua felkeresi illetve átadja a hadseregnek, akkor megkímélik a nő életét. Joshua elvállalja a nő felkutatását és belemegy az alkuba.
A film új helyszíne innentől a robotok uralta ázsiai térség, ahová Joshua és fegyveres csapata is érkezik Maya után kutatva. A nő fontosságát nem firtatja sem a script sem a rendezés (és Joshua fejében sem merülnek fel kérdések) pedig a néző számára ekkor már minimum gyanús, hogy miért akarják ennyire elfogni. Erre azonban csak később derül fény (és én nem fogom elárulni). Azt viszont igen, hogy a nő után kutatva Joshua egy kislányba botlik, akiről érzi, hogy valamiért szintén fontos lehet. Ő Alphie (Madaleine Yuna Voyles) és valójában robot, viszont a többi robotnál lényegesen fejlettebb gondolkodású és emberszerűbb is. A férfi összebarátkozik Alphie-val sőt meg is szereti a robot-kislányt. Ezen a ponton hatalmas változás következik be Joshua gondolkodásában, ugyanis ahogyan egyre több időt tölt el a robotok között, úgy változik meg a róluk kialakult véleménye. Ráébred arra, hogy éppen olyanok, mint az emberek, nekik is vannak érzéseik és valójában csak annyit akarnak, hogy ők is létezhessenek az emberekkel megosztva élettereiket.
Forrás: slashfilm.com
Innentől Joshua tábort-vált és a robotok illetve Alphie mellé áll és minden igyekezetével a megmentésüket akarja elérni, akár úgy is, hogy segíti megsemmisíteni a robotok elpusztítására tervezett Nomád nevű szuper-fegyvert. A film utolsó harmada leginkább a Nomád elleni harcról szól és arról, hogy Joshua hogyan alakítja kapcsolatát a robot kislánnyal és egykori szerelmével Mayával. A végkifejlet egyszerre izgalmas és megható illetve elgondolkodtató.
Az Alkotó egyedi film, melyben rengeteg kérdés merül fel moralitásról, erkölcsről és a mesterségesen teremtett lények jogairól. Az emberiség ha az elkövetkező évtizedekben nem pusztítja el önmagát (értelmetlen háborúk kirobbantásával) akkor eljut majd oda, hogy szembesüljön a robotok jelentette problémákkal és a mesterséges intelligencia jelentőségével. Az AI segíthet a fejlődésben és számtalan globális probléma megoldásában is de válhat veszélyforrássá is, például olyan módon, hogy egy robotok uralta világot teremt (mint a filmben). Ugyanakkor Gareth Edwards filmje éppen arra világít rá, hogy az ember által teremtett intelligencia emberszerű lesz, így talán nem válik igazi ellenséggé. Nos, meglátjuk. Vagy nem. Ez a jövő titka még. 
Ami az értékelést illeti: az említett és felsorolt problémák miatt kap az Alkotó csupán három csillagot az ötből.
