Megtekinthetővé vált a Platform című spanyol thriller második része a legnagyobb streaming-szolgáltatónál mely fejezet tovább fűzi a 2019-es első epizód szürreális történetét, szinesítve az ott megismert elképesztő világot, a 333 emelet még gödör világát. Posztomban mindkét részről szót ejtek de főleg a második epizódot értékelem.
A kép forrása: ortakoltuk.com
Bevallom nekem az első rész tetszett, mert szeretem a meghökkentő dolgokat. Adott egy 333 emelet mély speciális toronyház, mely nem az égbe magasodik, hanem a mélybe nyúlik mint egy gödör (le a föld alá a mélybe). Így is emlegetik a filmben: a gödör. A szinteken mindenhol két ágy található, két emberrel, akiket egy szobájuk közepén kialakítot aknában járó platform táplál. Ajtó nincs a szinteken, csak ágyak, mosdó és WC. A platformon élelem érkezik minden nap, de ahogyan egyre lejjeb és lejjebb halad elfogy róla minden, mert a feljebb lévő szinteken többet vesznek le róla, mint amennyi az életben maradáshot kellene, így körülbelül a 60-70 emelettől lefelé már szinte semmi nincs rajta. Odalent tehát éheznek és vagy öngyilkosok lesznek vagy egymást eszik meg.
A lakók egy-egy hónapot töltenek egy-egy szinten aztán álmukba (altatógázzal történő elkábítást követően) áthelyezik őket máshová. Így előfordulhat olyan, hogy valaki mondjuk a minusz tizedikről a minusz 200 emeletre kerül, ahol éheznie kell egy hónapon keresztül. Vannak szabályok is: a platformról nem lehet levenni ételt tartalékolás céljából, mert akkor vagy felmelegítik vagy fagypontra hűtik a bűnelkövető szobáját. Mindenkinél lehet egyetlen tárgy amit magával hoz (ez lehet bármi: könyv, kés, párna, akármi). A lakók önként vállalják az egészet pénzért vagy egyéb előnyökért előre megszabott időre: van aki fél évet vállal, van aki egy évet és van aki még többet. Az első rész főhőse Goreng, a második részben több központi karakter is van, az egyikük Perempuán egy túlélni akaró nő, másikuk a kövér Zamiatin.
A második részben kialakul valamiféle rend a 333 szint között: a rabok elkezdenek kommunikálni egymással és elhatározzák, hogy mindenki csak azt az ételt veszi le a platformról, amelyiket megjelölte mikor bevonult a gödörbe. Így elvben mindenkinek jut kaja, még a legalsó szinteken is. (Bár azt hozzátenném, hogy a körülbelül 2X4 méteres [vagy inkább 1,5 X 2,5 méteres] pltaformon szerintem nem férhet el 333 szintnek elegendő étel akárhogyan is osztják be és bármennyire is minimális részt vesz le róla mindenki.)
A kép forrása: LINK
Ami viszont érdekes szerintem: az egész történet egy sajátos, szürreális társadalomkritika. Az emberi társadalom is egy hasonló vertikális rendszer ugyanis, ahol a legfelül állók kihasználva helyzetüket jobban pazarolják bolygónk erőforrásait és élősködnek a többieken, így lejjeb nyomorognak az emberek, legalul pedig milliók éheznek. Pedig ha az emberiség legfelső rétege adna a vagyonából a lejebb lévőknek, akkor nem lenne sehol éhezés a Földön. A második részben a gödörben kialakított rend a mai modern államberendezkedéseket szimbolizálja: a rendszer kényszerít bennünket bizonyos szabályok betartására - ez a demokrácia - ám ezt mindig megpróbálják felrúgni, mert egy idő után diktatúrába fajulhat. Éppen úgy ahogyan a filmben is történik: a gödör vezére (Oscar Jaenada) kézlevágással bünteti azokat, akik megszegik az egy ember egy étel szabályt és a választott ételük mellé mások ételét is megeszik. A végeredmény egy lázadás lesz, melyben az egyik szinten összecsap egymással a szabályt követők és a szabályt elvetők vagyis a lázadók csapata.
A film innetől válik kaotikussá, a legvége már teljes katyvasz. Mintha a készítők és Galder Gaztelu-Urrutia rendező nem tudná hogyan is zárja le az egészet. A Platform önmagában egy megdöbbentő film és az alapgondolata tényleg hatással van ránk. A legelső rész 90%-ban meg is valósítja a történet üzenetét ám a második fejezet visszaesés sajnos. Értékelésem: 3,5 csillag. Csaj az vállalja be, aki látta a legelső részt és elgondolkodott rajta plusz bírja a szürreális sztorikat.
